Javaslatom szerint a segélyek és a szociális ellátások legfeljebb 20 százalékát kaphatnák meg a jogosultak készpénzben, a maradék 80 százalék pedig a szociális kártyára érkezne. A szociális kártya névre szóló, át nem ruházható, készpénzre nem lenne váltható, valamint készpénzt sem lehetne vele felvenni. Nagyon jó megoldásnak tartom a kártya bevezetését, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a segélyezettek közül sokan nem arra költik a támogatást, amire kapják. Élelmiszer, ruha vagy tankönyv helyett cigarettát, alkoholt vesznek vagy játékgépbe dobják a pénzt. Emellett a pénzek jelentős része az uzsorásoknál landol.
A kártyával helyi, szerződéssel rendelkező boltokban lehetne fizetni, csak meghatározott termékeket és szolgáltatásokat lehetne vásárolni vele. Elsősorban élelmiszer, ruházat, tanszer, gyógyszer, tisztító és tisztálkodó szerek vásárlására adna lehetőséget, valamint lakásfenntartási költségek kiegyenlítésére lehetne használni. A kártya használatát egy felügyeleti szerv követné, és tiltott áruk, például szeszes ital vagy cigaretta vétele esetén büntetés járna.
A szociális támogatás rendszer-átalakításának részeként, egyben a helyi gazdaság fejlesztésének eszközeként, a szociális kártya alkalmazását javaslom. A felhasználási alkalmazását úgy lehetne megalkotni, hogy a helyi vállalkozók és termelők által előállított termék vagy szolgáltatás előnyt élvezhessen. A kártya bevezetésének jelentős gazdaságélénkítő és társadalmi igazságérzetet növelő hatása lenne, alkalmazásával elkerülhetőek lennének a jövőben a visszaélések (uzsora).
A megfelelő kártyakibocsátó partner megtalálása mellett a kártya bevezetése a kártyatulajdonosok és az önkormányzat számára többlet ráfordítást nem igényel. A helyi vállalkozások pedig minimális költséggel csatlakozhatnának a rendszerbe, amely viszonylag rövid időn belül megtérül.
Az igazság szabaddá tesz.
