Kiskőrös két legnagyobb rendezvénye a Városalapítók Napja és Országos Rétesfesztivál, illetve a Szüreti és Szlovák Nemzetiségi Napok a vidámság, a szórakozás, a kikapcsolódás színtere minden évben. Határon innen és túlról is érkeznek szép számmal turisták, akik érdeklődnek a szlovák hagyományok, a különféle ízesítésű rétesek és nem utolsó sorban a kiváló kiskőrösi borok iránt.
Egy naiv látogató nem is gondol arra a kadarka nedűjét kóstolgatva, a sült kolbászt fogyasztva és a színpadi fellépőket nézve, hogy milyen módon és áron került a rendezvényre a helyi vendéglátó egység, a borpincészet vagy a könyvárus sátra, illetve ki bonyolítja a rendezvény szervezését.
Először 2010-ben, a tavalyi szüreti napok előtt értesültem egy ismerősömtől, hogy nem az önkormányzatnál kell engedélyt kérni a közterület használatáért, ha a városi rendezvényen valamilyen standot vagy sátrat szeretne valaki felállítani, hanem egy debreceni cégtől. Igen, debreceni! Egy helyi vállalkozónak egy 240 kilométerre lévő cégtől kell területet kérnie, bérelnie a saját városában, hogy árulhassa vagy propagálhassa a termékét. Tudomásom szerint egyáltalán nem alacsony árakon, sőt többszöröséért annak a díjnak, amit a szervező cég megjelenése előtt az önkormányzat határozott meg. Megemlítenék egy-két példát, amely jellemző a hajdúsági szervezet tevékenységére. A vendéglátó egységek területhez való jutásának egyik feltétele, hogy csak egy fajta sört – amivel a cégnek szerződése van – árusíthatnak, illetve a debreceni szervezet egy képviselője folyamatosan ellenőrzi a sörsátraknál a sörök árát. Ez a bizonyos cég szervezi a rendezvény fellépőit is anélkül, hogy esetleg közvélemény kutatást folytatna, milyen együttes vagy énekes is érdekelné a kiskőrösi időseket, családokat és fiatalokat, hiszen ezek a programok értük vannak, s nem a debreceni cégért.
Számomra és más józanul gondolkodó ember számára sem elfogadható, hogy ilyen körülmények uralkodnak a legnépszerűbb kiskőrösi rendezvényeken.
A megyei és regionális lapokban szinte mindig arról olvashatunk, hogy a helyi és kistérségi termelőket, vállalkozásokat kell támogatni, előtérbe helyezni. Akkor miért nem e szerint cselekszik az önkormányzat? Miért hozza egy külsős céggel együttműködve hátrányos helyzetbe őket ahelyett, hogy kínálna inkább előnyös lehetőségeket a helyi rendezvényeken való megjelenésre? Több településen a helyiek csak egy jelképes összeget fizetnek a közterület használatáért, vagy ingyen kapják meg azt. Kiskőrösön ez miért nem így működik? A közterületek használatáról szóló 5/1998. (II.2) kiskőrösi önkormányzat rendelete szerint az említett két rendezvényen meghatározott 700 Ft/m2/nap díjat kell fizetni díjövezettől függetlenül szinte minden tevékenységhez szükséges területért. Elvileg! Gyakorlatilag pedig ez a rendelet részben van csak érvényben, hisz ezeken a rendezvényeken a szervező cég saját árakat szab meg. Akkor most a rendelet a Városalapítók Napja és Országos Rétesfesztiválra, illetve a Szüreti és Szlovák Nemzetiségi Napokra vonatkozó része hatályban van? Vagy létezik egy, a rendelet felett álló szerződés, együttműködés az önkormányzat és a szervező cég között? Ha van, hol található, olvasható? Mikor jár le? Ki(k)nek az érdekeit szolgálja ez a szerződés, illetve ez az együttműködés?
Véleményem szerint az nem probléma, ha egy külsős cég szervezi a rendezvényeket, de nem úgy, ahogy az jelenleg történik. Az önkormányzatnak arra kellene törekednie, ha már egy cégnek adta e feladatot, hogy olyan feltételeket és közterület használati díjakat szabjon meg a szervező céggel szemben a megállapodás során, amely a helyiek számára kedvező, a cégnek pedig ezek betartása kötelező. A rendezvények tekintetében ne a debreceni cég haszonszerzése legyen a központban, hanem a helyi termelő, vállalkozó életben maradásának, fejlődésének támogatása, valamint az ide látogató turisták, a kikapcsolódni és szórakozni vágyó helyi és környékbeli emberek, családok felhőtlen jó kedvéhez, a pozitív benyomás érdekében a szolgáltatások alacsony árainak garantálása.
Az igazság szabaddá tesz.
Fazekas Csaba
Az önkormányzat válasza az Alföldi Tükör 2011. június 24-én megjelent II. évfolyam 37. szám Nyitott szemmel című rovatában olvasható.